2013.02.24. 11:41
A települések arculata - Pinkafőtől Nyitráig
A városközpontok, a városias települések legjellegzetesebb részeinek építészeti arcát a terek, utcák és az ezeket határoló épületek határozzák meg. Fontos a házak, a telkek magassági, szélességi adata, az épületek egymáshoz való viszonya is.
Meghatározóak az összkép kialakulásában a térburkolatok, a fák, virágok, a kisebb közök, a szobrok és kerítések - vagy épp ezek hiánya, ami a kilátást segíti. Egyre kevesebb a mai városokban a régi eredetű mag, ami köré a különböző korokban hozzáépültek az újabb negyedek. A legtöbb ˝új˝ városban maga a központ hiányzik: a nyitott térfalak, a hatalmas zöld területek közepén magasodó toronyházak sok előnyük mellett nem erősítik a városélményt. Az új városok (szocialista) városok közül a legtöbben éppen a városközpont kialakítása maradt el, vagy az elődtelepülések megfelelő közlekedési összekapcsolása. A hosszú évek lemaradásai nem tették kellemessé a városi életet, gondoljunk csak Tatabányára, amelyik 1947-ben lett város, Újváros építése az ötvenes években kezdődött, és évekig mindenki Óvárosba bóklászott fel, ha kultúrára (Népház), szórakozásra vágyott (Cseri-strand, sportpályák). Ma ismét a zárt beépítés irányába mozdulnak el a tervezők.
A magyar települések egy részében a tatárjárás után fokozatosan megindult a városiasodás. A török uralom 150 éves korszaka, pusztításai nélkül ma szép gótikus és reneszánsz városok őrizték volna meg a XIV-XVII. század felfelé ívelő fejlődését. Mindez ma csak nyomokban lelhető fel a mai Magyarország területén: a Felvidéken és néhány erdélyi szász városban több szerencsével járhat a kutató tekintet.
A XVIII. századi újjáépítés szerény lehetőségei okán megőrizték a középkori szerkezetet, utcavezetést, az épületek egy-egy jellemző elemét. Barokk városaink zöme az utcák, terek ritmikus váltogatásában, alaprajzi elrendezésében középkori jellegű: ebben a korban nem változott jelentős mértékben sem a beépítési mód, sem a telekméret, sem az épületmagasság, így mai történeti városaink morfológiai sajátosságai évszázados hagyományokat folytatnak. Kiváló példa erre Buda, Sopron, Pozsony, vagy éppen Bártfa, Lőcse, Eperjes.
De hazai városaink morfológiai szempontból már jelentősen eltértek a nyugat-európai városoktól. Pogány Frigyes elemzései szerint a zártság, a tömör szerkezet, és a vertikális jelleg nem érvényesült olyan mértékben, mint nyugati társainál. A magyar városok lazább és nyíltabb szerkezete a mezőgazdasági jellegre és az ősibb, horizontálisan terjengősebb magyar háztípusra vezethető vissza. A magyar városok viszont már a középkorban is általában nagyobb méretükkel az utcatengellyel párhuzamosan álltak, a lazább szerkezet pedig a környező tájhoz való nyitottságát, illeszkedését, mintegy beolvadását jelentette. A dombok, hegyek látványa a város belső képében is hatásosan érvényesült - például Veszprém, Buda, Esztergom, Pécs esetében. Az alacsonyabb városmagban viszont markánsabban emelkedtek ki a templomok, várak, tornyok, amik meghatározták a várossziluettet is.
Sokat számít persze az utókor igyekezete is az értékek megőrzésében. Bizonyos időszakokban - még a közelmúltban is - ˝a múltat végképp eltörölni˝ görcsös bizonyítani akarásának esett áldozatul néhány patinás történelni épület, épületegyüttes. A magyar városok közül említhetjük a szerencsés sorsú Tata néhány régi épületét, a győri sétálóutca néhány beépítését. Szlovákiában Komárom, Érsekújvár, Nyitra lehet a lehangoló példa. Burgenlandban viszont egy sor kedvező példát lehetne említeni (Kismarton, Pinkafő).
De van, amivel dicsekedni is lehet: Győr barokk központja, Tapolca városközpontjának Hild-díjas újjáépítése. Kissé távolabb a burgenlandi Városszalónak polgárai a középkorias hangulatot mentették át gyönyörűen felújított, egységes arculatú házaikkal patinás településközponttá, Pinkafőn a régi épületek helyén sikerült olyan modern épületeket felhúzni, amelyek tökéletesen illeszkednek a hagyományos városszövetbe (városháza). A kisvárosi modellt megvalósító Komárom szintén élen jár az egységes és zártsorú utcakép kialakításával modern emeletes épületek, üzletházak felhúzásával: Kisbéren pedig a főutcát tették rendbe.
Szólj hozzá!
Címkék: tatabánya urbanisztika városképek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.