2012.07.08. 21:00
Óváros: megújuló alközpont
A településfejlődés egyes szakaszaiban a település eszmei és fizikai centrumát a mindenkori meghatározó funkció foglalta el. A falvakban a templom, az iskola, az elöljáróság épülete jelentette a közösség központi helyét, a városokban a fő tér – a fórum, az agóra – volt az áruk és információk cseréjének helyszíne, a találkozási pont.
A gazdaság differenciáltabbá válásával a centrum helyzete is átalakult. Tatabányán az első aknák telepítésével – Óvárosban, a mai fűtőmű környékén – épültek meg az első hatajtós házak: az Öreg utca még mai is ennek emlékét őrzi. Itt épült meg a MÁK Rt. igazgatósági épülete, a Nagyiroda, a felvételi iroda, az üzemmel kapcsolatos épületek.
A községgé válás évében épült meg az első községháza 1902-ben, hajdani Gépház utca 313-ban, az 1898-ban épült erőmű közvetlen szomszédságában. A középület 1922-ig töltötte be a funkcióját. Az épületet utána 1948-ig a Magyar Állami Hitelbank tatabányai kirendeltsége volt, majd az OTP bérelte, 1954-től az Tatabányai Szénbányászati Tröszt konyhaként működtette.
Az új tatabányai községháza 1923-tól működött a Fő úton (ma Ságvári út), a legutóbbi időkig posta működött benne. Ez a rész volt Tatabánya (Ótelep, Ó-Tatabánya) akkori adminisztratív és gazdasági központja. A bányaközpont ugyanis vonzotta a központi funkciókat, e köré épült a kolónia, ahol az 1920-as években már mintegy 8200-an laktak. A kolóniából nőtt nagyközség centrumába később kereskedelem és szolgáltatás is került, idetelepültek a szociális és kulturális intézmények. Megépült az első kórház, két elemi iskola, három vendéglő, az élelemtár, pékség, kápolna és több üzemi épület, a bányamentő, a tűzoltóság, a Gőzfürdő, a Cseri-strand. Igazi kisvárosi(as) településrész formálódott.
Ilyen épületek jellemezték Ótelep egykori arculatát. Balról az első épület a patika,
a harmadik a Tiszti kaszinó. Jobbra: a villákhoz jellegzetes kiskertek tartoztak...
Ótelepről előbb Felsőgallára, majd Újváros megépültével ide költözött a közigazgatási, adminisztratív központ: Óváros és Újváros kettőssége később is megmaradt, hiszen a bányaközpont Óvárosban maradt, és továbbra is ez jelentette a gazdasági súlyt: a tanács a rendszerváltásig – talán még utána is – a bánya „filiáléja” (Makovecz) maradt, noha a közigazgatás központi épületei Újvárosban épültek meg. Az ötvenes évek fejlesztéseinek (szocreál lakótelepek építése) földrajzi elhelyezkedését a bánya is befolyásolta, azzal, hogy meglepetésszerűen és gyakran változtatta meg az alábányászandó területek helyét és nagyságát. Az első emeletes házak Major Máté tervei alapján épültek: az „élmunkás házak”, (1949) még ma is elegáns elrendezésükkel, igényességükkel hívják fel magukra a figyelmet.
Igazán szép épületek határozták meg Óváros arculatát, kisvárosi hangulatát. A Bányászkórház, a formájában és funkciójában sokszor változó Népház (az 1917-es angol barokk épület a közelmúltban újult meg), a társulati patika (lebontva), az OTI épülete (átépítve). A mai Népház utcában a gyönyörű villák és rendezett parkok, kertek mára eltűntek, az átépített Gőzfürdő pedig régi patináját vesztette. Ezek mellett a Cifra-palota (Tisztikaszinó) külön is megérdemel néhány szót. Keserü Katalin építészeti szakírónak a Toroczkai Wigand Ede életét és munkásságát bemutató kötetéből tisztázódott, hogy a kaszinó épületének tömegképzése megegyezik Toroczkai és Jánszky Béla tervével, felfogásában ugyanolyan, mint a tatai Vaszary-villa és a nyergesújfalui Ridly-villa, ami bizonyíthatóan Toroczkai munkája).
Az 1922-ben épült Cifra-palota a bányavállalat tulajdona volt a 90-es évek elejéig, a bánya felszámolása után végül – kanyargós úton – magánkézbe került, az állapota azóta is folyamatosan romlik. Tény: a nehezen megközelíthető helyeken lévő egykori aknák szépen, az eredetinél is jobb állapotban várják a véletlenül odatévedőket, a városban lévő patinás épületek pedig egyre másra tűnnek el a föld színéről.
A megyei önkormányzat tulajdonában ragadt bányászkórházat szép lassan széthordják, beázások miatt mállik az egész: pedig felújítva akár a Pfaff Ferenc 1909-es gyulai iskolaépületét idézhette volna. (A vagyonvesztésért nem felel senki?). Pedig a Gyémánt Fürdő és a felújított Népház-színház társaságában a konferenciaturizmus fellegvára lehetett volna. Az Omega Park lenyűgöző épülte most éli át újabb reinkarnációját: hamarosan ideköltözik a Kormányhivatal, ami új funkciókat ad Óvárosnak. A városrészek versenye tovább folytatódik... EGO
Szólj hozzá!
Címkék: tatabánya urbanisztika városképek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.