Így, nyárutón, az igazi melegben a lakótelep egy álmos kisvárosra emlékeztet a félreeső tatabányai zöldövezet, a Kertváros. A padokon fiatal lánykák csicseregnek, távolabb, az emeletes házak előtt két férfi politizál, a bolt előtti pultoknál három idősebb hölgy eszmét cserél az árakról, a buszmegállóban hajlott korú férfi csikkeket szedeget a földről. Déltájban még a forgalom is lelassult, sem a zöldségesnél, sem a rendelőnél egy lelket sem látni. Csend van, a közelből idehallatszik a közeli templom harangja.

Kertváros azonban nem mindig ilyen. Tatabánya egyik fiatal városrészét – egykoron a város VI. kerülete – 1952-53-ban kezdték el építeni a Tatabányai Szénbányák Tröszt kezdeményezésére, az akkori Nehézipari Minisztérium beruházásaként Bánhida külterületén. Az Újvárossal csaknem egy időben épülő településrész a kertes „kockaházakkal” a bányászok lakásgondjain igyekezett enyhíteni. Meghirdették a Bányász Saját Ház (BSH) építési akciót, telkeket alakítottak ki: az egyszintes épületek ma is ott sorjáznak Kertváros szélén.

A város családi házas részének építésével párhuzamosan az elődtelepüléseken fokozatosan számolták fel a családi házas utcákat. Az új és távoli városrész bővülésével nem oldódott meg sokáig a közvetlen kapcsolat kialakítása Újvárossal, Bánhidával, Óvárossal – mindez annak tudható be, hiányzott a rendezési terv, a fejlesztési koncepció, elmaradtak a kapcsolódó beruházások. A város szalagjellege tovább erősödött: Tatabánya hossza Felsőgallától Kertvárosig meghaladta a 10 kilométert. Dózsakerttel és Újvárossal az 1990-ben épült út köti össze: pár évvel később itt adták át a város első körforgalmi csomópontját.

Még 1979-ben épült Kertvárosi-lakótelep (korábban egykori kaukázusi testvérvárosunkról elnevezett Groznij-lakótelep) is, amit a sokan „Mandinka” néven emlegettek. A „szovjet” időkre emlékeztet a lakótelep azóta is jellemző sivársága: az emeletes házak között alig látni fát, parkot, a hepehupás ősgyep sportolásra is aligha alkalmas. Igazi központja nincs, néhány forgalmas csomópontja az üzletek, patika, kocsmák körzetében látszik kialakulni, térré azonban egyelőre aligha szerveződhet. 

A városrész kulturális, szellemi központja a Bányász Művelődési Otthon: régebben itt filmvetítésekkel csalogatták be az érdeklődőket. Az intézmény 1961-ben a Tatabányai Szénbányák a Győri Tervező Vállalat tervei alapján a Kertvárosi Klubkönyvtárként kezdte: 1964-től működik művelődési otthonként.

Tatabánya „legújabb kori” történtében nem sok templom épült, ám az egyik éppen itt található. Az Árpádházi Szent Erzsébet római katolikus templomot még 1989-ben szentelték fel. Megépítését helyi és külföldi adományok tették lehetővé. A modern, padlófűtéses épület Kiss András tervei alapján készült, belső berendezését Szakáll Ernő tervezte. A kétszintes templomban a szakrális helyiségeken túl a hittantanítás és az egyházi szolgálat részére is megfelelő tereket alakítottak ki. Altemplomában kolumbárium kapott helyet.

A Szőlődomb utcában és környékén gyönyörű családi házak, villák épültek: már hirdetik a Szőlődomb lakóparkot is. A déli oldalon épül a Panoráma lakópark. Innét pazar kilátás nyílik Újvárosra, de ellátni Bánhidán túl egészen Felsőgalláig. Talán innét látszik a legjobban, milyen gyorsan kopik a Kesellő-hegy...

Három iskolája közül a legkülönlegesebb a Kölcsey Ferenc Általános Iskola, amely az 1956-57-es tanévben Kertvárosi Általános Iskola, majd Sziklai Sándor néven fogadta a gyerekeket. A jelenlegi épületet 1959. október 30-án adták át, tervezője Kismarty Lechner Kamill. Az iskola(épület) a kerámiaképeken kívül arról is nevezetes, hogy tervezője – szakítva a korábbi szocreál hagyományokkal – új szemlélettel látott neki az iskolaépítésnek. Kismarty Lechner Kamill nevéhez fűződik az új funkciójú tér, a zsibongó kialakítása: ez gyökeresen átalakította az iskolák térszervezési lehetőségeit.

A városrészben élők örülhetnek, mert két éven belül megvalósulhat a „Kertvárosi lakótelep szociális célú városrehabilitációja” elnevezésű projekt, amely egy sikeres második fordulós pályázat után 1,2 milliárdos 100 százalékos állami támogatást kaphat.

A két éves program kiemelkedő eleme a Kertvárosi lakótelep 22 társasházának rekonstrukciója, amely tartalmazza az épületek tető, homlokzat, födém felújítását, hő- és vízszigetelését, a homlokzati nyílászárók cseréjét, a lépcsőházi bejáratok felújítását, akadálymentesítését, valamint a fűtésrendszer részbeni felújítását. Az érintett 447 lakás többsége önkormányzati bérlakás, az egész projekt 2014 első hónapjaiban kezdődhet el.

A program során többek között kialakítanak egy máltai típusú játszóteret a patika mögötti szabad területen. Itt kap helyet az ESZI Családsegítő Szolgálat kertvárosi irodája, amely így helybe tudja vinni a korábban nehezen elérhető szolgáltatásait. További eleme a projektnek egy új buszmegálló megépítése a Panoráma domb felőli oldalon és a Petőfi utca közvilágításának megfelelő kialakítása.

A ma Kertvároshoz tartozó területen 1753-ban, Fellner Jakab tervei alapján épült a Lapatári malom. A barokk stílusú ipari épület máig megőrizte jellegzetes stílusát, noha többször átalakították. A korábban étteremként, oktatási központként, lovardaként (is) új funkciókat kereső létesítmény a sok tulajdonosváltást követően még mindig keresi a helyét, szerepét.

Kertváros régi családi házas övezetei dús növényzetük, fáik miatt vonzóak, az újabb negyedek pedig a látványos és izgalmas utcakép miatt. Ezek a részek a város legszebb pontjai lehetnek, ha a fák megnőnek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.