Számomra igazi főtér a győri Széchenyi tér (egykori tanárom szerint Közép-Európa egyik legszebb barokk tere): másfajta hangulata, mozgalmassága, múltja miatt pedig a Dunakapu tér. Arányai, tágassága okán a váci fõtér felér egy időutazással: az a pazar pompa, amit a felújítása után kínál, páratlan széles e hazában. Talán mégsem?

Az esztergomi Széchenyi tér indulhatna a „leg”-ek között, a tatai Kossuth tér még csak egy ígéret, messze a dicsérõ jelzőktől. Tatabányán most igyekeznek kitalálni azt, ami másutt évszázadok munkája: „Szocreáliában” a hatvan év erre is kevés volt.

A fõterekről másként gondolkodnak a szakemberek (építészek, kerttervezők, urbanisták) és megint másként a lakók vagy éppen a turisták. A helybeliek élhetõ tereket, a közösségek számára is megfelelő kényelmet, otthonosságot és biztonságot nyújtó agórát szeretnének, ahol jó elidőzni, vásárolni, süteményt majszolni, vagy éppen végigélvezni egy előadást, koncertet. A látogatók számára ezeken túl még kell az az élmény, az az esztétikai többlet, amit csak egy „idegen” város képes nyújtani: ugyan ki nem kapja fel a fejét a történelmi városrészek rendezett utcasorai, műemlékei, hívogató főterei láttán?

Esztergom ilyen; a Széchenyi tér mindazt kínálja, amit a váci, a győri főtér, plusz olyan élményelemeket, ami csak e dunamenti királyváros sajátja.
A tatai Kossuth tér hasonló irányba, a közösségszervező, befogadó agóra irányába
fejlődne (vissza). Vissza, hiszen eredete, hagyománya ugyanaz, mint az esztergomié: a piac, a városháza (a barokk kisvárosban néhány évig községháza) és tatai többletként a templom: minden kellék, ami a főtérhez kell.

Tatabánya az alig több mint százéves kolóniából (hogy legyen saját vásárnapja!), elõbb község, majd nagyközség lett, 1947 óta város, négy elődtelepülés összevonásával. Mondhatni, ami akkor előnynek tûnt, a központ szempontjából hátrány: mivel nem volt
egy igazi centruma, sok „centruma” lett. Tradicionálisan Felsőgalla lehetett volna, aztán a gazdasági túlsúly (bányaközpont) Óvárost hozta helyzetbe, késõbb Újvárost, aminek tervezett „barokkos” adminisztratív központja – a Bánhidáig nyúló hosszanti főtengellyel – csak félig épült meg. A megyeháza és a pártszékház (a mai városháza) által határolt teresedés parkolóhellyé nőtte ki magát, a fõteret és a hozzá kapcsolódó kisebb részeket ellepték a bankok – olykor a vendéglátóhelyek rovására.

Ennek előnytelen hatásait most érzi mindenki, aki szeretné valamilyen módon befolyásolni a tatabányai Fő tér életre keltését. A szórakozóhelyek az Árpád Szállótól a Konzumig szétszórtan működtek, amíg működtek, méghozzá jól! Volt Belvárosi Kávéház, Patkó Söröző, az Árpádban presszó, éjszakai bár, később rockkocsma az alagsorban kiváló zenei
programokkal (és mindez mindig nagy forgalommal): ezeket ma felváltotta egyetlen söröző, aminek bejárata sem a tér felől van, a Vadorzó is profilt váltott, a korábbi szórakozóhelyek területét bankok és szolgáltatók foglalták el. az eredmény? A kvázi központ délután kiürült.

Tatabányán nem alakult ki a történelmi belvárosokhoz hasonló városközpont. A fejlesztés célja, hogy ezt „pótolja”: Tatabánya központi területe elsősorban a saját lakosai számára vonzó, sokrétű funkcióval bíró, modern építészeti együttessé alakuljon át. A Tatabánya megújulását célzó projekt összköltsége meghaladja a 1,35 milliárd forintot, az uniós támogatás csaknem egymilliárd forint – kevesebb, mint az eredetileg kért támogatás. A csökkentett beruházás 2011-re készülhet el.

Esztergomban még 2002-ben pályáztak a belváros komplex rehabilitációjára: a 20 milliós forrásból elkészült a koncepció, majd – az Európai Unió 660 milliós támogatásával – 2006-ra megújult a Széchenyi tér. A forgalom elől elzárt, megjelenésében vonzó főtér
született. Megújultak a térfalak, a díszburkolat, amely a magyar királyok ünnepi palástjának mintázatát követi. A hajdani Szent Lőrinc templom alapját kőkirakás jelzi. Az egykori ostorfák helyére 30 platánt és 14 Bori hársfát ültettek.

A vízió szerint a tér gasztronómiai és közösségszervező központ (lenne), az itteni üzlehelyiségek is csak ilyen engedélyt kaptak. A tér látványos, szép, fiatal fákkal és utcabútorokkal – sok olyan elemmel is büszkélkedhet, amivel például a győri Széchenyi tér nem – mégis csak részben tölti be megálmodott szerepét: az esztergomiak az okát is sejtik. A sejtelmek azóta valóra váltak: életet csak az időnként felállított - egyébként pofás - bódéváros és a rendezvényszínpad visz a térre. Sajnos a szemetet is, ami a többnapos bulik után még jó sokáig emlékeztet arra, néhány napja itt vigalom volt.

Tatán a Kossuth teret szeretné az önkormányzat – a civilek véleményét is alapul véve – igazi agórává alakítani. Elképzelések már vannak. Elsõ lépésben a térfalakat tennék láthatóvá: a teret övezõ épületeket ugyanis alig-alig lehet látni nyaranta. A tér különböző funkcióit különböző burkolattal és utcabútorokkal jeleznék: ám ha a járműveket (itt is) teljesen száműzik innét, a térre aligha költöznek üzletek, továbbra is gyér marad
a forgalom. Kihal a köztér. Talán a tataiak okulnak az esztergomi példán és inkább Vácra utaznak tanácsért.

A megoldás? Az egyik mód mindegyik városban a tilalom helyett a járműforgalom
korlátozása lehetne. Vácott bevált.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.