A településfejlődés egyes szakaszaiban a település eszmei és fizikai centrumát a mindenkori meghatározó funkció foglalta el. A falvakban a templom, az iskola, az elöljáróság épülete jelentette a közösség központi helyét, a városokban a fő tér - az agóra - volt az áruk és információk cseréjének helyszíne. Tatabányán a történet kissé másképp alakul(t).
 
A gazdaság differenciáltabbá válásával a centrum helyzete is átalakult. Tatabányán az első aknák telepítésével - Óvárosban, a mai fűtőmű környékén - épültek meg az első hatajtós házak: az Öreg utca még mai is ennek emlékét őrzi. Itt épült meg a MÁK Rt. igazgatósági épülete, a Nagyiroda, a felvételi iroda, az üzemmel kapcsolatos épületek - kocsimosók, istállók, műhelyek, a fúrási raktár.

A régi tatabányai községháza. Később posta lett, jelenleg üresen áll

A községgé válás évében (1902) épült meg az első községháza, hajdani Gépház utca (majd kétszer Petőfi utca, egyszer Horthy Miklós utca) 313. szám alatt, az 1898-ban épült erőmű közvetlen szomszédságában. A középület 1922-ig töltötte be a funkcióját. Az épületet utána 1948-ig a Magyar Állami Hitelbank tatabányai kirendeltsége, majd az OTP bérelte: 1954-től az Tatabányai Szénbányászati Tröszt konyhaként működtette.

Az új tatabányai községháza 1923-tól működött a Fő úton (ma Ságvári út), később posta működött benne, a 2010-es bezárásig. Jelenleg üresen omladozik a klasszicista modorban felhúzott földszintes épület. Ez volt Tatabánya (Ótelep) akkori adminisztratív és gazdasági központja. A bányaközpont - az iroda és az üzemek - léte ugyanis vonzotta a központi funkciókat, e köré épült a kolónia. A térségben az 1920-as években mintegy 8200-an laktak, már állt 229 ház - ebből 198 hatajtós, 16 altiszti és 8 tiszti lakóház, négy munkásszállás. A kolóniából nőtt nagyközség centrumába később kereskedelem és szolgáltatás is került. A lakások mellett idetelepültek a szociális és kulturális ellátást is biztosító középületek, intézmények. Megépült az első kórház, rendelő, társpénztári patika, egy hat- és egy négytantermes elemi iskola, három vendéglő, az élelemtár, pékség, kápolna és több üzemi épület, a bányamentő, sőt, az első a csendőrőrs és katonai fogda is, hogy féken tartsa a gyakran zúgolódó bányászokat.

A hagyományos településfejlődési ív Tatabányán azonban megtörik: a várossá egyesítéssel a négy elődtelepülés - Alsógalla, Felsőgalla, Bánhida és Tatabánya központja ugyanis 1947-ben Felsőgallára kerül: a VI-os, VII-es, VII-as telep, Mésztelep kialakulásával, Felsőgalla nagymértékű, kisvárosias fejlődésével, kereskedelmi és szolgáltatóközponttá alakulásával a térségben jelentősen megnőtt a településrész gazdasági súlya. Lakóinak száma ebben az időben elérte a 16 ezret. A felsőgallai községházát 1940-ben építették a leromlott állapotú és emiatt lebontott régi helyére. Az 1947-es egyesítéskor az első polgármester, Andó Gy. Ferenc az egyik emeleti irodában rendezkedett be: innét irányította az akkor 40 ezer lakosú város életét. Az épületre az 50-es években építették a harmadik emeletét, míg az újvárosi tanácsházába nem költöztek. A felsőgallai középület a rendszerváltásig munkásőrlaktanya, majd szolgáltatóház lett. Itt működik a városi levéltár, a posta, a könyvtár is. A kor divatja szerint "előkelő" helyen rendezkedett be a megyei pártbizottság: Óvárosban, az egykori szecessziós Cifra-palotában. Innét költözött aztán Újvárosba, a megyeháza mellé. 

Épül Újváros központja. Balra a Centrum Áruház, szemben a megyeháza.
Az előtérben: már kész a mai városháza földszintje (archív)

Az, hogy Ótelepről előbb Felsőgallára, majd Újváros megépültével ide költözött a közigazgatási, adminisztratív központ, jelentősen átrendezte a hangsúlyokat a város életében: Felsőgalla távoli városrész, sőt, "falu" maradt, amelynek falusias jellege az alábányászott részek lebontása után ismét erősödött. Óváros és Újváros kettőssége később is megmaradt, hiszen a bányaközpont Óvárosban maradt, és továbbra is ez jelentette a gazdasági súlyt: az 1950-ben megalakított városi tanács a nyolcvanas évekig (Makovecz kifejezésével élve) a bánya ˝filiáléja˝ maradt. A fejlesztések földrajzi elhelyezkedését a bánya is befolyásolta, azzal, hogy meglepetésszerűen és gyakran jelölték ki és változtatták meg az alábányászandó területek helyét és nagyságát. Ettől függött az is, hogy mely területeken épülhetnek meg az ötvenes évek elején a betervezett lakóépületek - szocreál stílusban. A helyi bizonytalanságok és az országos politika irányváltásai miatt sem Óvárosban, sem Újvárosban nem fejeződött be az építkezés: néhány évvel később más stílusban emeltek házakat a meglévő szocreál szomszédsági egységek köré.  

Tatabányán az "vált hagyománnyá˝, hogy a városközpont bármikor változhat, költözhet, áthelyeződhet: emiatt közösségi szinten sem alakult ki olyan erős kötődés, ami szükséges lett volna (lenne) az igazi, élhető városközpont kialakulásához. Igazából közösségek sem alakulhattak ki: a lebontott kolóniákból a lakótelepekre költöző (˝menekített˝) éa a lakótelepeken minden társadalmi csoportot képviselő családok nehezen kovácsolódnak össze ismét közösséggé. Itt a változásnak, az ideiglenességnek van hagyománya.

A mostani városközpont, a Fő tér - Szent Borbála tér sem az 50-es években megtervezett formájában alakult ki: annak torzóján a hatvanas-hetvenes években Mandel Tamás tervei alapján készült el a mostani - Ybl-díjas - városközpont. Egyik hibája, hogy Dózsakert felé nincs keresztirányú összeköttetése: ennek megoldása ma szinte lehetetlen. A most elkezdődött Fő tér felújítási program kísérletet sem tesz erre: a tér középső részén a mai városháza mellett emelt tanácsterem helyén emeletes épületet húznak fel, földszintjén kávézóval, az emeleten pedig az új tanácsterem kap helyet. Az Árpád Szálló mellett szolgáltatóház épül mélygarázzsal, a Centrum Áruház és a Komáromi út közötti részen szökőkút és egy különös Árpád-szobor kap helyet.

 A megújuló Fő tér középső részének makettje. Szobor, szökőkút, új szolgáltatók - és jóval kisebb terület

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.