Röpke egy év alatt radikálisan megváltozott Tatabánya központjának arculata, és még nincs minden kész. Mire számíthat az, aki a belvárosban sétál?

A megyei könyvtár felől érkezőt tágas és rendezett tér fogad sok fával és zölddel, az új kávéző előreugró oszlopaival; a majdani Vértes Agórája felől közeledőt a posta és az Árpád sétány látványos nyitottsága lepi meg: az ember szinte várja, hogy végigsétáljon a megújult sétányon,  és megpihenjen a világítóablakként is szolgáló padokon.  

Persze kezdhetnénk a rövid emlékeztetőt a főterek definícióiról, bár most még nehéz eldönteni, Tatabányára melyik lenne a leginkább érvényes. A klasszikus megközelítés eleve alkalmatlan, hiszen se vár, se templom, se piac nem jellemzi a hajdani szocialista városból az európai újvárosok sorába lassan-lassan felzárkózni igyekvő megyeszékhely centrumát. A régi városok terei hajdan adminisztratív és kereskedelmi gócpontok is voltak, itt cseréltek árut és információt a helybeliek, itt intézték világi és egyházi ügyeiket, és itt pihentek. A mediterrán urbanisták a terek információs központ jellegét erősítik tanulmányaikban.  

Meggyes Tamás szerint az utca is tér, közöttük pedig számos átmeneti kategória létezik. De míg az utca a mozgás közege és ezért dinamikus jellegű téralakzat, a városi tér megállásra, pihenésre sarkall, a megérkezés érzetét kelti, alakjától függetlenül mindig van centruma és hatásában inkább statikus jellegű. Térről csak a tárfalak valamilyen mértékű zártsága (vagy megjelöltsége) esetén beszélhetünk. Nos, Tatabánya új főtere épp erre apellál: megállásra, pihenésre sarkall, amit a látványos építészeti megoldásokra kiéhezett tatabányaiak ki is használnak.    

Az áruház (ismét Centrum) előtti teret alkalmassá tették közösségi rendezvények megtartására: ide borfesztiválokat, vásárokat terveznek. A korábbi tágas, de nagy részében funkció nélküli teret új épületekkel tűzdelték meg: az Árpád Szálló mellé felhúzott szolgáltatóház a mélygarázzsal a korábbi üres (kihasználatlan) teresedésnek adott új értelmet. A városháza régi tanácstermét teljesen átépítették: a földszinten a térre nyíló kávézó nyílt, a tanácsterem pedig az emeletre került. Eddig rendben is van, a régi épület ugyanis a térről nézvést semmit nem adott a városképhez. Az építészetileg kiváló, modern épület párhuzamba állítható a tér alsó végén, a nagyposta mellett felhúzott új banképülettel (bár az irodaház elnevezés találóbb). A kávézó új tartalmat adhat a Fő térnek, vagyis visszatérhetünk ahhoz az eredeti állapothoz, amikor a Fő téren még késő este is pezsgett az élet (emlékszünk ezekre a „legendás” sörözőből-kávézóba-bárba irányított útvonalakra). Az kérdés, hogy az egy szem új kávézó mennyire képes nyüzsgő életet varázsolni a térre. A Fő tér középső részén, az új szolgáltatóház mellett szökőkutat is kialakítottak: hasonlót, mint amilyent például Győrben, Balatonfüreden. Nagyobb közösségi rendezvények esetén a víz elzárásával növelhető a terület nagysága: ami fontos, hiszen a tér a városi események egyik megjelölt, helyszíne lesz...

Egy Magarországon éveken át dolgozó finn professzor írta: A városban, ahol otthon van az ember, oázisok születnek, olyan helyek, ahol különösen jó lenni (Anna Tarvainen). Nos, akár büszkék is lehetünk az új belvárosunkra, majdani oázisunkra, s ha megkérdezik tőlünk, hol van Tatabánya központja, laza mozdulattal mutathatunk körbe: oly sok (építészeti) vívódás után – a pláza-belváros helyett – igazi, modern központ született Tatabányán.
A Fő teret – a majdani Árpád teret – augusztus 26-án avatták fel a hagyományos forgatókönyv szerint: az ünnepi köszöntők után műsorral (kulturális fesztivállal) lepték meg a ceremóniára kíváncsi több ezer embert, majd a „hét vezér” szivet melengető lovas kísérete mellett leplezték le az Árpád szobrot, a Munkácsy-díjas Györfi Sándor alkotását.
 A projekt célja a városközpont korszerű, vonzó építészeti együttessé alakítása volt, amely a korábban átadott Életfa tértől (ez a térrész is sokadik reinkarnációját élte át most), az egykori Közművelődés Házáig terjed. Új térburkolatot raktak le,  megújult a közvilágítási rendszer, a növénypark és a zöldfelület. A térrész közösségi funkcióját az új utcabútorok, zenepavilon és pergola erősíti. A korábban a Centrum áruház előtt álló Örök szerelem kútját az OTP előtti térrészen helyezték el. Talán már végleg. Az Árpád sétány is átépült: új térburkolat, megerősített födémszerkezet, új utcabútorok, ülőbútorként is funkcionáló, a mélygarázst bevilágító ablakok teszik kézzelfoghatóvá a megújulást.

Nos, Tatabánya nyert egy főteret, új belvárost, sőt, a tatabányaiak most gazdagabbak lettek egy oázis ígéretével. De elegendő egy központ a több településrészből összekovácsolt városban?  Tatabánya több korábbi kisebb, egykor önálló és jelentős településből nőtt össze: ennek a várostest természetes tagolódásában és policentrikus központrendszerében kellene kifejeződnie. Hiányzik egy-egy alközpont Felsőgalla, Bánhida, Alsógalla területén, az új városrészekben, Dózsakertben, Kertvárosban. Igaz, kisebb csomópontok már kirajzolódnak a nagyobb üzletek, rendelők, szolgálatóházak körzetében, de ezek még „igazi” központok.

A projekt az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap támogatásával valósult meg, összköltsége 1 493 096 815 forint, ebből a támogatás összege 970 591 846 forint. (VT)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.