A városközpontok, a városias települések legjellegzetesebb részeinek építészeti arcát a terek, utcák és az ezeket határoló épületek határozzák meg. Fontos a házak, a telkek magassági, szélességi adata, az épületek egymáshoz való viszonya is. 
 
 Meghatározóak az összkép kialakulásában a térburkolatok, a fák, virágok, a kisebb közök, a szobrok és kerítések - vagy épp ezek hiánya, ami a kilátást segíti. Egyre kevesebb a mai városokban a régi eredetű mag, ami köré a különböző korokban hozzáépültek az újabb negyedek. A legtöbb ˝új˝ városban - mint például Tatabányán -, maga a központ hiányzik: a nyitott térfalak, a hatalmas zöld területek közepén magasodó toronyházak sok előnyük mellett nem erősítik a városélményt: ehhez ismét a zárt beépítés irányába mozdulnak el a tervezők.

A magyar települések egy részében a tatárjárás után fokozatosan megindult a városiasodás. A török uralom 150 éves korszaka, pusztításai nélkül ma szép gótikus és reneszánsz városok őrizték volna meg a XIV-XVII. század felfelé ívelő fejlődését. Mindez ma csak nyomokban lelhető fel a mai Magyarország területén: a Felvidéken és néhány erdélyi szász városban több szerencsével járhat a kutató tekintet.

A XVIII. századi újjáépítés szerény lehetőségei okán megőrizték a középkori szerkezetet, utcavezetést, az épületek egy-egy jellemző elemét. Barokk városaink zöme az utcák, terek ritmikus váltogatásában, alaprajzi elrendezésében középkori jellegű: ebben a korban nem változott jelentős mértékben sem a beépítési mód, sem a telekméret, sem az épületmagasság, így mai történeti városaink morfológiai sajátosságai évszázados hagyományokat folytatnak. Kiváló példa erre Buda, Sopron, Pozsony, vagy éppen Bártfa, Lőcse, Eperjes.

Nagyszombat. Példák a kevésbé sikeres beépítésekre. Az utcaképen sokat ront az oda nem illő ormótlan épületek látványa

De hazai városaink morfológiai szempontból már jelentősen eltértek a nyugat-európai városoktól. Pogány Frigyes elemzései szerint a zártság, a tömör szerkezet, és a vertikális jelleg nem érvényesült olyan mértékben, mint nyugati társainál. A magyar városok lazább és nyíltabb szerkezete a mezőgazdasági jellegre és az ősibb, horizontálisan terjengősebb magyar háztípusra vezethető vissza. A magyar városok viszont már a középkorban is általában nagyobb méretükkel az utcatengellyel párhuzamosan álltak, a lazább szerkezet pedig a környező tájhoz való nyitottságát, illeszkedését, mintegy beolvadását jelentette. A dombok, hegyek látványa a város belső képében is hatásosan érvényesült - például Veszprém, Buda, Esztergom, Pécs esetében. Az alacsonyabb városmagban viszont markánsabban emelkedtek ki a templomok, várak, tornyok, amik meghatározták a várossziluettet is.

Sokat számít persze az utókor igyekezete is az értékek megőrzésében. Bizonyos időszakokban - még a közelmúltban is - ˝a múltat végképp eltörölni˝ görcsös bizonyítani akarásának esett áldozatul néhány patinás történelni épület, épületegyüttes. A magyar városok közül említhetjük Tata néhány régi épületét, a győri sétálóutca néhány beépítését: Szlovákiában Komárom, Érsekújvár, Nyitra lehet a lehangoló példa arra, miként "cserélték le" a magyar időkre emlékeztető városközpontok épületeit igénytelen modern hodályokra. (Zárójelben tesszük hozzá, az utóbbi húsz év egyre igényesebb szlovák építészetének maradandó és a városképet meghatározó alkotásait, például Komáromban, Nagyszombatban.)   

Természetesen van, amivel dicsekedni is lehet: Győr barokk központja, Tapolca városközpontjának Hild-díjas újjáépítése. Ebből az elismerésből Gyula városa például kettőt is magáénak tudhat. Több városunk főterének átépítése (Esztergom, Vác, Győr) új távlatokat nyit a régit megőrző és az újat ötvöző alkalmazásokban. Itt is, de kissé távolabb, például a burgenlandi Városszalónak polgárai a középkorias hangulatot mentették át gyönyörűen felújított, egységes arculatú házaikkal patinás településközponttá, Pinkafőn a régi épületek helyén sikerült olyan modern épületeket felhúzni, amelyek tökéletesen illeszkednek a hagyományos városszövetbe (például a neobarokk eleganciáját idéző városháza). A kisvárosi modellt megvalósító Komárom vagy éppen Dorog szintén élen jár az egységes és zártsorú utcakép kialakításával modern emeletes épületek, üzletházak felhúzásával: Kisbéren pedig a főutcát tették rendbe. S ami figyelemreméltó: mindhárom város központja élettel telt meg. 
 
 

 Városszalónak, utcarészlet. A foghíjbeépítéseknél is törekedtek az egységességre

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.